Kezdőknek és érdeklődőknek osztogatja: Horváth E. János

  • Melyik? Rövid kérdés, még rövidebb a felelet: Mind! Már t.i. azt óhajtja tudni, hogy melyik hónap a fontos a méhészetre nézve. Hiszen régi magyar közmondás: minden napnak megvan a maga terhe! Itt, ebben a rovatban ugyan nem mondhatom el, hogy melyik miért fontos, de tessék állandóan figyelemmel olvasni a Havi emlékeztetőt aztán mához egy esztendőre ön is azt mondja: a méhészet szempontjából egyik hónap is fontos, másik is fontos, mind egyforma súlyú, mert a végső sikerhez mindegyiknek a kifogástalan munkája kell (még ha ez a munka negatív is!).
  • Kónyi ujonc. Soh’se röstelkedjék, - kérem! A szerkesztőség akkor van elemében, ha minél többen keresik fel leveleikkel és minél többet kérdezősködünk. Hiszen – édes Istenem – ezért vagyunk! Tehát: hol tartsa el a mézet? Boldog ember: más – muszájból – siet eladni. Kisebb mennyiséget jól lekötött üvegben, többet bádogedényben, száraz, hűvös (nem hideg!) helyen.
  • Vándorlás. Ez, kérem, olyan formán van, mint a közmondás tartja: Ha a hegy nem megy Mohamedhez, megy Mohamed a hegyhez. Vagyis: ha nincs közelesen mézelő növény, vagy talán elfogyott, leromlott, - felpakolunk és megyünk jobb vidékre, jó legelőre. Világos, hogy miután szállítókocsink idegen területen tanyázik, a tulajdonostól engedélyt kell kérni. Arra nem kell, hogy a méhek a virágra szállhassanak. Aki ezt nem akarja tűrni, húzzon területe fölé szúnyog – vagy dróthálót! Hanem aztán lássa: milyen gyatra lesz termése! Nem mászkálták össze-vissza a méhek, nincs termékenyítés.
  • Ismétlés. Azt kérdi k. méhésztárs, miért fordul elő ugyan a tárgy többször is az Aprópénzben. Azért, mert kérdeznek és felelni kell! Nem mindenki olvashatja az előző számokat, mert vagy nem járt neki, vagy nem kapta meg, beteg volt, stb. De nem árt az ismétlés senkinek. Hogy ön észrevette ezt a dolgot, azt bizonyítja, hogy szorgalmasan olvassa lapunkat. Helyes! Így is kell! Nem tudna valamit saját tapasztalata alapján saját méhészetéről, vagy környékbeliről írni? (A papírnak csak egyik oldalára!) Hátha sokat használ a köznek? Próbálja meg!
  • Két anya. Hírt hallottunk arról, hogy egy családnak két anyja volt egyszerre és mindegyik rendesen petézett is. Én még nem tapasztaltam. Ha előfordul, oka az lehet, hogy az egyik öreg, de kegyeletből nem bántják, vagy az, hogy túl nagy a fészek és az egy anya nem győzi a petézést. Mindenesetre érdekes tanulmányi tárgy, mert eddig váltig az állítottuk, hogy rendes állapotnál egy anya van a családnak. Ha önnél előfordul ilyen eset, figyelje meg és írjon felőle nekünk.
  • Biztos! Tréfásan azt szokták ugyan mondani, hogy a biztos az utcán áll őrt, hanem most arról van ugye szó, hogy ha szétnyomott herével, kakukkfűvel megdörzsöljük a faágat, a raj biztosan odaszáll. Igaz. De – már többször említettük – a citromszagú méhfű (Melissa officinális) is megteszi ugyanazt.
  • Téli munka. Hát hiszen szívesen. Hanem ezt magától is kitalálhatta volna: jegyzeteinek, tanulmányozása, lapok, könyvek olvasása, előadások, gyűlések, tanfolyamok látogatása, kaptárkészítés, magok, cserjék megrendelése, eszközök, szerszámok beszerzése, készítése, stb, stb. Dolog van elég, - csak igyekezet legyen hozzá. A méhésznek, a vérbeli, igazi méhésznek télen sem szabad pihenni: nem ér rá!
  • Bőr. A méhecske külső borító anyaga nem bőr, hanem kitin réteg, ami elhalt és megkeményedett bőrszövet. Ehhez tapadnak az izmok.
  • Haszon. Azt kérdi, mi a méhészet kézzelfogható haszna. Istenem!  Közvetlenül a rajok, a méz, a viasz, közvetve az eladásukból nyert pénzecske. Hát még a nem kézzelfogható haszon! Sok cikk dalolt róla (és fog is még).
  • Hogyan lehet? Úgy lehet kérem, hogy a fejnek is, tornak is, potrohnak is külön idegdúca van. Ezért ölti ki a nyelvét a leszakított fej az eléje tett mézre, ezért szúr a munkás leszakított potroha és ezért petéz a királyné leszakított potroha. A különálló tor repül. Az embernél? – idegközpont a fejben van csak.
  • Mennyi a mézgyomor tartalma? Persze, hogy nem sok: 61*35 milligramm, vagyis: tízszeri fordulón 6?35, tizenhatszorosnál 9*816, azaz majdnem egy gramm; miután pedig ezer gramm egy kiló, kitűnik, hogy körülbelül 16 ezer méh hoz be egyszeri útjával egy kg mézet. Ebből meg nyilvánvaló, hogy miért jobb a népes család, a nagy kaptár: sokszor 16 ezer méh sok kg mézet hozhat be egy-egy útjával, ami – tekintve, hogy az akác mindig rövid ideig tart, - igen lényeges a jövedelmezőségre.
  • Betegség? Az! Persze, hogy az! időszaki bajok: kábultság, májusi vész, méhdüh (egy-ugyanaz), még dühkórnak is mondják; röpülési képtelenség, elrontott gyomor, bélgörcsök, a tüskék között, magas tarlón való mászkálás folytán lesz, tépett szárny (szintén repülési képtelenség, de ez külső okból). Másféle baj is van, csuda sokféle. Majd a cikkek mesélnek róluk.
  • Mikor kezd a királyné petézni? A körülményektől függ! Ahol a kedvező körülmények hamarabb állnak elő, ott hamarabb, ahol később, ott később. Időjárás, a család népessége, a méhes fekvése a legfőbb háromság. Legbiztosabb február közepe, mint átlagos terminus. Etetéssel lehet siettetni. Vigyázat!
  • Etetés. Hiszen igen. Aki éhes az enni akar. De aki nagyon kiéhezett és jó ételt kap, könnyen betegséget szerez. A méhek is így vannak. Ne engedjük kiéhezni nagyon, de kicsit se! Hagyjunk beteleléskor elég mézet náluk, nem kell etetni, nem lép fel baj se. Februárban (ha muszáj) délidőben már adhatunk be alkalmas módon kosztot. Ne bontsuk meg nagyon a fészket (költőteret), hanem felülről próbáljunk. Ezért már beteleléskor gondoljunk erre. Legtermészetesebb a méz, mégpedig a lépes, aztán edényben a pergetett; virágpor helyett pörkölt liszt, paprika; ne feledkezzünk meg langyos vízről se! Hát bizony, kérem szívesen, gyakorlat teszi a mestert! Nem olyan túlságosan egyszerű ám az okszerű méhészkedés, mint ahogyan némelyek gondolják. Ész kell ide, követem alássan, de nem kevés!
  • Tökéletesítés. Hát ez is jó szó, de talán jobb a fejlesztés. Azt értjük alatta, hogy méheink minél szebbek, jobbak, munkásabbak, kitartóbbak, egészségesebbek, szaporékonyak legyenek, - szóval minél nagyobb mértékben legyen meg bennük a sok jó tulajdonság. Ezt kétféle módon érhetjük el: vagy keresztezés, vagy idegen egyedek által. Ha meglévő jófajta anyához más jófajta heresereget bocsátok (és tényleg ezek közül valamelyikkel párosodik is): kereszteztem; ha pedig a meglévő fajnak más községben (méhészetben) tanyázó ugyanazon fajú egyedeit házasítom össze az enyémmel: vért frissítettem. Ez az mulatság sem kezdőnek való. Veszélyes is lehet: hátha amott valami lappangó ragályos baj van és behurcolom?! És ki biztosít, hogy az én királyném pont az idegen úrfival köt frigyet?! Párosodás idején más mindenféle méhlegény leselkedik a lány után, a lányok gusztusára pedig nem építhetünk! Nem mi, - ők választanak!

 

 

az írás megjelent:  MÉH (1921.december 1.)         A MAGYAR MÉHÉSZEK LAPJÁBAN

                                                 Bemásolta: Kővágó Károly      (kép saját)

 

Létrehozva: 2019-03-10
Utoljára módosítva: 2019-03-10

WP_20190301_15_20_07_Pro-1.jpg