Deformált szárnyak vagy téves gondolatok

                 

A megsérült – deformált szárnyú méh, az anya és herék mind gyakrabban jelennek meg méhészetünkben. A tudomány állítja, hogy ez a probléma a deformált szárny (Deformed wing virus - DWV) vírus miatt alakul ki. A vírust - ami egyébként nagyon gyakran jelen van inaktívan a méhészetünkben - ,a varroa viszi át, de aktivizálódásához a méhek immunitásának csökkenése szükséges. Ez megtörténhet más okok miatt is (pl. hordástalan időszakban).  Az utóbbi időben a tudományos körökben megjelent a gyanú, hogy a vírus a herékről is átvihető az anya párzása alkalmával.  Tudjuk, hogy a vírus ellen nincs gyógyszer.  A tudomány sem ad konkrét választ arra, hogy mit tegyünk, amikor megjelennek a vírusfertőzés tünetei: a sodrott, kifejletlen szárnyak. A gyakorlott méhészek nincsenek jelen, hogy reagáljanak a tudomány elgondolásaira, de nem is nyugodnak bele a ténybe, hogy nincs érv a vírus aktivizálódásának megakadályozására.

Már sok éve figyelem a méheket és a fejlődésüket a lárva állapotától a kifejlett méh állapotig. Így jutottam arra a következtetésre, hogy a rovaroknál a szárnyak utolsóként fejlődnek ki. Elgondolkodva segítséget kerestem a modern keresőben, azaz a Google-ban, és az alábbit találtam: www.beehivejournal.blogspot.co.nz/2014/05/dobumblebees-and-honeybeesshare.html.

A fenti link szövegében az áll, hogy a méhek mellett a poszméheknek is van deformált szárny szindrómájuk. Felmerül a kérdés, hogy hogyan terjed köztük, hiszen nincs atkájuk, a gyakorlati tudomány szerint pedig ő a főbűnös a vírus terjesztéséért. Ha figyelembe vesszük, hogy van anya is deformált szárnyakkal (1.kép: frissen kikelt anya, amely még nem párzott meg ),  még nagyobb zavar keletkezik. Azt tudjuk, hogy az anyabölcsőben nincs varroa, amely átvinné a vírust, ha még be is költözne egy, az anya mégis sértetlen szárnyakkal kel ki. A felismerés miatt, hogy a poszméheknél is előfordul deformált szárny, felmerül a következtetés, hogy a víruson kívül van még valami, ami a deformált szárny vírus szimptóma megnyilvánulására nagy hatással van. Mi az, ami közös a méheknél és a poszméheknél, azaz a rovarok többségénél? Ez az élelem, azaz a virágpor, amivel azok is táplálkoznak. Akkor a kérdés az, hogy mi hiányzik a pollenből, azaz a pempőből, amivel a lárvákat etetik a fejlődés során, hogy a szárnyak kifejlődjenek, mivel azok utolsóként fejlődnek ki.

Az én megfigyelésem a deformált szárnyú méhek esetében öt évig tartott.  Ez idő alatt megfigyeltem, hogy van sok különbség a deformált szárnyú méhek és a külsőre normálisnak tűnő méhek között. Ezek a kaptárban munkavégzésre alkalmatlanok, ezért omlik össze a méhcsalád, és az én gondolatom az, hogy valójában, amiről beszélünk ennek a CCD az oka. A megfigyelésem alapján, jogosan gyanítom, hogy mint minden betegségnél a deformált szárnyú szindrómánál nemcsak a deformált szárnyak a betegség egyedüli tünetei, hanem sok más jel is van, amit mi nem is láthatunk, nem is sejthetünk, a méhek pedig nem tudják nekünk elmondani.  Úgy gondolom, hogy az egyéb szimptómák, amelyeket csak a méhek éreznek, sokkal előbb jelentkeznek, mint a deformált szárnyak, de amikor a deformált szárnyak megjelennek, mint jelenség, akkor már a vírus fertőzés annyira előrehaladott és annyira megtámadta a méh immunrendszerét, hogy az nem is tud már védekezni.

A gyakorlatban megmutatkozott, hogy a munkára alkalmatlan méhek (méhek az „egyéb” szimptómákkal) és a deformált szárnyúak több ok miatt alakulnak ki, mégpedig:

  1. varroa
  2. virágpor minősége
  3. pempő mennyisége és minősége
  4. kis viaszmoly
  5. hőmérséklet

Az öt felsorolt tényezőből, ha már egy is megjelenik, meghatározott feltételek között elég lehet ahhoz, hogy a méhcsaládban megjelenjenek a munkára alkalmatlan vagy deformált szárnyú méhek.

   

  1. Varroa

A kaptárban kialakult nagy problémákért elsősorban a varroa a felelős. Hogy az viszi át a vírust vagy nem, ez talány marad a méhészetben. A varroa megjelenése előtt a méhcsalád gond nélkül oldotta meg a többi négy faktort, amelyek hozzájárultak a deformált szárnyúsághoz és a munkára alkalmatlan méhek szindrómához. A varroa megjelenésével, mi méhészek pánikszerűen elfogadjuk a kémiát, nem látjuk be, hogy a kémiai módszerekkel méhek nélkül és nem varroa nélkül maradunk. A vegyszerek nem semmisítették meg a varroát, csak gyérítették. Így ahelyett, hogy megoldaná a problémánkat, kaptunk még egyet: varroa és a mérgek, különböző változatban, de biztos hatással vannak a méhek immunrendszerének gyengítésére.

Ez rövid áttekintés volt a jelenlevő problémára a varroával kapcsolatban, de ahogy mi nem vagyunk kémikusok, sem történészek, gondolkodjunk mint méhészek. Tény, hogy a varroa „botránykő” a méhészetben, mert a méhcsaládok összeomlásához, az alkalmatlan méhek és a deformáltszárny kialakulásához leginkább hozzájárul, és ez függetlenül a vírustól, az én elgondolásom szerint. Ezzel kapcsolatban ajánlom a következő filmet: „Szerelmes varroa” (www.youtube.com/watch?v=EMikSY5BkBQ&t=27s). Ezen a rövid videó felvételen láthatjuk, a kimerült méh négy varroa és egy hím oldalán alig mászik ki a sejtből, és ennyi atka mellett nincs sérülés a szárnyán, habár látható a nagy kimerültség.

A DWV vírus hiányában az atka maga is okozhatja a család méheinek munkaképtelenségét vagy a deformált szárnyakat. Tudjuk, hogy a varroa a sejtben szaporodik. Nem megy a sejtbe addig, amíg a lárva kicsi, azaz, amíg nincs meg a feltétele, hogy az utódai és ő maga bent táplálkozzanak. A méh vagy a here az atkától kimerülve deformált szárnyakkal mászik ki a sejtből és a családban alkalmatlanok a munkára. Az ilyen méhek, hogy életben maradjanak, azonnal a sejtből való kimászás után, az első pempővel teli sejthez mennek (2.kép) és pempőt esznek, amelyet a lárvának szántak, így az start élelem nélkül marad, azaz pempő nélkül. Csodálatos a fennmaradásért való küzdelme! A kimerült méh, csak ösztönből tudja, hogy számára a pempő az egyedüli megmenekülése. Ez a méh számunkra külsőre normális, és amikor a sejtben látjuk, azt gondoljuk, a lárvát eteti. Ki gondolná, hogy éppen eszik, a húgaitól elveszi az élelem egy részét és így újabb alkalmatlan méheket teremt? Habár a méhek a pempőt újra kipótolják, a lárva később báb, majd méhnek nem lesz elegendő megfelelő mennyiségű élelme a fejlődéséhez. Neki nem fejlődik ki szabályos szárnya vagy a sejtben utólag a varroától megsérül a külsőleg szabályosan fejlett méh, valójában ez a fiatal méh munkára alkalmatlan lesz.

Csupán tíz varroa a méhcsaládban, vagy az újonnan telepített rajban két generáció fiasításban hozzájárul több száz sérült méh létrejöttéhez, amelyek a sejtből pempőt fognak enni. Ilyen módon alkalmatlanok azok a méhek, amelyek betelelnek, a nem elegendő hemolimfa miatt az első fagynál a család összeomlását idézik elő.

Az a méhcsalád, amelyik nem rajzott, ugyan már mézet hordott, de nem lett időben kezelve, sokkal több atkája lesz, ezzel együtt még több őszi alkalmatlan méh kerül az állományba. Így érkezünk a már ismert történethez „kezeltem, mégis méhek nélkül maradtam…”.

A természetes rajjal a helyzet kedvezőbb lehet, mert a rajban nincs alkalmatlan vagy szárny nélküli méh, mert a varroa az anyacsaládban maradt.

 

  1. A virágpor minősége

 

A varroán kívül a virágpor minősége talán még nagyobb gond a rovaroknál. 2016. év májusában megjelent egy tanulmány: „Hogyan hat a méhek kihalására a szén-dioxid szint emelkedése az atmoszférában?”, ezt a www.e360.yale.edu/features/bee_collapse_co2_climate_change_agriculture lapon elolvashatják. Ebben leírják a virágpor tápértékének csökkenését az atmoszférában a szén-dioxid emelkedés miatt.  A szén-dioxid koncentrátum emelkedése az atmoszférában hat a növényekre, a növények pedig a virágzás kárára emelik a zöld tömeget.  A tanulmány azt bizonyítja, hogy a pollennek nincs olyan tápérték összetétele, mint korábban, ma már 30 %-kal kevesebb proteint (fehérjét) tartalmaz. Amennyiben ehhez hozzáadjuk a monokultúra és a GMO problémáját, mindjárt világos lesz, miért a rossz minőségű virágpor a felelős a szárny nélküli méhekért, és fő okozója a kaptárban munkára alkalmatlan méhek megjelenésének.

Sokáig kutattam a „Hogyan méhészkedtek a varroa megjelenése előtt?” kérdésre a válaszért, azaz mi a különbség a méhészkedésben az atka előtt és a most. Hogyan érkezett relatíve lassan a varroa Új-Zélandra, ahol már öt éve dolgozom a méhekkel, választ az ottani tapasztalt Brajan kollégától kaptam, aki elmondta, hogy a varroa megjelenése után a méhek sokkal több pollent gyűjtenek, mint az atka megjelenése előtt! Logikus tehát, hogy a méhek rá vannak kényszerülve, hogy kevesebb mézet gyűjtsenek, mint pollent. Ez igazolja, hogy a kaptárban nagyobb a méhkenyér fogyasztása a varroa miatt, ami minket a rossz minőségű virágporról való gondolkodásra késztet.

 

  1. A pempő mennyisége és minősége

 

A méhészetben a valódi probléma megértéséhez nem elég az, ha elfogadjuk az előbb megemlített tényeket, hanem ehhez hozzá kell adni a világtrendet is: kis területen a gyorsan megnövekedett méhcsalád számot, ami a világon mindenütt jelen van. Ma már látjuk, hogy a probléma valójában ennél is súlyosabb. A megnövekedett számú családokkal több mézünk lesz, de kevesebb virágporunk. A méhek egy helyre történő nagy koncentrációja, a csökkent tápértékű virágpor, a monokultúra és a GMO az okai a kevesebb és rosszabb minőségű begyűjtött virágpornak. Amikor nincs elegendő virágpor, és emellett még rosszabb minőségű is, akkor a pempő is rosszabb minőségű és mennyiségű lesz. A méhészek még most sem fogadták el a javaslatot, az egy területre vonatkozó maximális méhcsalád számot, amely a világ tudományos köreiben és a gyakorlati termelő méhészeknél 20 -35 kaptár körüli.  Napjainkban már szükséges, hogy ezeket a számokat is újra vizsgálják és jelentősen csökkentsék.

 

  1. A kis viaszmoly

 

 

A kis viaszmoly (Achroea grisella) kizárólag pempővel táplálkozik, mégpedig úgy, hogy a lárva alá megy és megeszi táplálékát, azaz a pempőt. A kis viaszmoly fejlődésekor, amíg kicsi, kevesebb pempőt fogyaszt, így a méh lárvának sikerül vizuálisan teljesen kifejlődnie. Amikor kimászik a sejtből, ez a méh már alkalmatlan a kaptáron belüli munkára, ezért saját maga is rákényszerül a pempő fogyasztására. A további fejlődésének útján a kis viaszmoly mind több pempőt fogyaszt a sejtekből, így a méh szárny nélkül kel ki. A legrosszabb esetben, amikor a kis viaszmoly megeszi az összes élelmet, azaz a pempőt, a méheknek nem sikerül kifejlődniük, ezért a sejtben elpusztulnak. Megemlítem, hogy nincs kis viaszmoly abban a kaptárban, ahol az atka ellen kezelnek, mert az atkaölő-szerektől elpusztul.

 

  1. A fiasítás alacsony hőmérséklete

 

A fiasítás alacsony hőmérséklete szintén előidézheti a méheknél és a heréknél a sérült szárnyakat (3. kép). Az alacsony hőmérséklet több ok miatt alakulhat ki, mint például az időjárási viszonyok, a méhész (tavasszal a fiasítás erőltetésével, kora tavasszal a fiasítás megfelezése műléppel, szükségtelen szellőztetés előidézése – huzat), de maguk a méhek is előidézhetik. Az alacsony hőmérséklet miatt megnövekedik a here és a méh fiasítás kikelésének ideje, ezzel együtt megnövekedik a lárva etetésének az ideje. A méh és heresejtekben nincs tartalék pempő, úgy mint az anyabölcsőben, ezért az alacsony hőmérséklet miatt megemelkedik a pempő fogyasztás, a méh-és a herelárvák így élelem nélkül maradnak. Mivel a szárnyuk utolsóként fejlődik ki, ezért a sejtekből sérült vagy deformált szárnyakkal kelnek ki, esetleg szárnyak nélkül. Felmerül a kérdés, miért látunk kevesebb deformált szárnyú herét? Logikus hogy van, akár a dolgozóknál. Az alkalmatlan herék sorsa más, mint az alkalmatlan dolgozóké.  Tudjuk, hogy a heréket a méhek etetik, ezért így a pempőhöz nem érnek és automatikusan az ő életük nagyon rövid. Mivel az alkalmatlan méhek és a szárny nélküli méhek kialakulásának, az én gondolataim szerint, a fő okai a CCD-nek, azaz a méhcsalád összeomlásának, kívánatos figyelmet szentelni rájuk, mert tudni kell hogyan és hol kell őket keresni.

A szárny nélküli méheket, az alkalmatlanokat ne várjuk és ne keressük a fiasításon kívül! Azok mindig a fiasításos lépeken vannak (4. kép) és mindig a sejtekben. (2. kép). Nehéz őket észrevenni kezdetben, amikor még kevesen vannak: egy és öt között a keret egyik oldalán, de ez a szám azonban már riasztó. Amennyiben több mint ötöt látunk és a fiasításon mozognak, akkor ez a méhcsalád már menthetetlen, ezt már az összeomlás várja. Nem találjuk meg könnyen őket, mert ők a fiasításos sejtbe húzódva eszik a pempőt. Ezért kicsit várni kell, hogy elhagyják a sejtet, amelybe húzódtak.

Hogy ne legyen összeomlás, a méhész nem sokáig tétovázhat. A méhek maguk nem tudnak semmit tenni azért, hogy a deformált szárnyú és a munkára alkalmatlan méhek megvédjék magukat. Ezek a fiatal méhek ép lábaikkal kapaszkodnak, ezért nem tudják őket az egészséges méhek kidobni. Ezek a pempővel etetett fiatal méhek hosszabb életűek lesznek, emellett nem dolgoznak semmit, nincs szükségük tisztuló kirepülésre, nem repülnek ki a számunkra ismert méh játékra, egyszerűen csak élik a speciális, számunkra nem ösztönös életüket. A családban a megnövekedett számú alkalmatlan méhekkel átalakul a méhek korosztályi összetétele is, és a megváltozott struktúrával megváltozik a kaptár mikroklíma szabályozása is.  Így a hőmérséklet is alacsonyabb lesz, nagyobb lesz a páratartalom és kisebb a szén-dioxid koncentráció is, ami így a varroának nagyon megfelel. Egy ilyen helyzetben az atka élethossza és élősködése meghosszabbodik. E nem megfelelő feltételeknél a kaptárban több lesz a káros, mint a hasznos baktérium a megváltozott méh immunitás miatt, ami lehetővé teszi a vírusok terjedését. Ebben a helyzetben a kémia tehetetlen, a természethez kell fordulnunk. Kérdés, hogy a rajzás csak a fajta meghosszabbítása, vagy van még itt valami. A deformált szárnyú és az alkalmatlan méhek szindrómás kaptáránál a rajzás ideális megoldás lenne.

Tudjuk, hogy rajzásnál a méhcsalád hosszabb időn keresztül nem termel pempőt. A sárga méheknél a szürkéhez viszonyítva hosszabb ez az idő, mert az olasz fajtánál a rajméhek sokkal korábban kelnek ki a sejtekből, mint a krajnainál. A természetes rajjal csak a rajzásra alkalmas méhek mennek, azaz az egészségesek, a kaptárban ott maradnak az alkalmatlan méhek.

Abban az időszakban, amikor nincs pempő az alkalmatlanok számára, akkor nincs maradásuk. Így az alkalmatlan méhek gyorsabban eltűnnek, a fiatal anyát pedig az egészséges és alkalmas méhek várják. A pempő nélküli időszakban a kis viaszmolynak sincs sok esélye a fennmaradáshoz, mert nincs élelem, fiasítás sincs, amely alá elbújhatna, így a méhek könnyebben kidobják a sejtből.

A rajzás a nagyüzemi méhészetekben nem vagy ritkán fordul elő, míg a hobbiméhészek családjai gyakran megrajzanak. A rajzásnak néhány pozitív egészségügyi hatása lehet.

Az egyik megoldás Antonia Naneti olasz professzor ajánlása az elmúlt évi novemberi újvidéki méhészeti vásárról, az hogy az anyát 25 napra zárkázni kell. Én azt javaslom, hogy az anyát egy vagy három keretre korlátozzuk, amely ekkor csapda lenne az alkalmatlan és a deformáltszárnyú méheknek, de az atkának is. 25 nap után az anyát a kereten a rajta levő méhekkel egy másik kaptárba áttesszük és végrehajtjuk az oxálsavval a nyári kezelést, ahogy Naneti professzor ajánlja. A kezelés után csak az anyát – keretek nélkül – kell visszarakni vagy a fiatal anyát beadni.

Ez egy megoldás lehet a termelő méhészek számára, de fennáll a nagyszámú anya problémája. Azért fontos, hogy az anyák meg legyenek jelölve, hogy könnyebben megtaláljuk őket.

Ugyanígy ez egy ideális megoldás a hobbi méhészek számára, akik vegyszermentes méhészkedést folytatnak.

                                                                                                       Ivan Brndušić írása Srpski pčelar 2017.október 594.oldalán jelent meg, forditotta:KK

 

Létrehozva: 2018-01-09
Utoljára módosítva: 2018-01-09

1.kép.jpg
2.kép.jpg
3.kép.jpg
4.kép.jpg
kép.jpg