Gondolatforgácsok, ami a gyakorló méhész munkáját segíti - hatodik rész

Az év második felének gondjairól, problémáiról

Július a méheknél a változás hónapja. Elkezdődött a Nap kelte-nyugta közötti idő csökkenése. Röviden egyre később világosodik és korábban sötétedik. Ezt a méhek érzékelik, egyre kisebb a rajzás veszélye. Ezután már a csendes anyaváltások ideje jön el. Az egészséges betelelés érdekében az atkairtást meg kell kezdenünk, amely lehetőleg tartós hatóidejű belógatós csíkkal történjen. Csak ennek van folyamatos irtó hatása az atkákra. A füstölést gyenge hatású atkairtó módszernek tartom. Hasonló a véleményem a különböző illatosító anyagokról is.

Az anyásítási munkákat a hónap végéig el kell végezni. Ez áll az öreg anyák lecseréléséből, és folyamatosan az idei gyenge, a költésmeszesedéses családok anyáinak lecseréléséből.

Fel kell készülni a méhek rablási hajlamának kiterjedésére. A szárazság, a nektár hiány, virágpor hiány és a méhek télre való készülésének eredménye a rablás megerősödése. A rablási hajlam felerősödésének csúcsa augusztus 10 és 25 közé tehető.

Augusztus a jövő évi méhészeti siker hónapja. Ebben a hónapban készítjük fel méheinket a téli és a tavaszi megpróbáltatások sikeres leküzdésére. Az előbbi mondatban egy igen sokféle teendőt fogalmaztam meg, melyet kicsit bővebben kell részletezni:

  1. a méheknek biztosítani kell, hogy ne legyenek atkásak. Méghozzá idejében! Lehetőleg augusztus első időszakára ne legyen atka. Erre törekszünk, de ezt úgysem fogjuk elérni.
  2. július 25-től a téli feletetést megkezdeni és szeptember 10-ig befejezni. Itt lényeges milyen szörppel etetünk. Sokan 1-1 arányú szörppel etetnek. Őrősi a Méhek között könyvében a 8-5 (8 kg cukor, 5 liter víz) arányt javasolja. Magam kipróbáltam, a javaslat jó eredményeket hozott. Kevesebb víz elpárologtatása kevesebb munkát adott a méheknek, és kevesebb a kaptárból való kirepülés így a rablás veszély is kisebb. A 8-5 arányt a gyakorlatban úgy csináljuk, hogy az edénybe beleöntjük a cukrot és addig a szintig öntjük vízzel. Azt feltételeztem, hogy ennél az aránynál a cukor nem fog feloldódni, de feloldódik. Szörp értékesülést még úgy tudjuk javítani ha melegvizet öntünk a cukorra. A meleg szörp javítja a beadott szörp kalória értékét.
  3. a méheknek a tél és a tavasz folyamán nem csak mézre hanem kellő mennyiségű virágporra is szükségük van. Méghozzá folyamatosan amely időnként kevés. A méhészek általában a virágpor készletet a családnál nem figyelik úgy mint a méz mennyiségét. Ez nagy hiba. Az augusztusi méheknek már álcakorukban meg kell kapni a nevelő méhek garatmirigye által azt a táplálékot amitől a belső szerveik tökéletesen ki tudnak fejlődni. De ez csak a kezdet, mert a kikelt méhnek, hogy a telet jó kondícióban hosszú életkorral átélje még sok virágport meg kell enni a zsírtestjének a felépítéséhez. Ez a tavaszi jó indulás záloga. Ha kevés a virágpor ősszel, mit lehet tenni? Őrősi azt írja könyvében: ha kevés a virágpor a családnál a téli szörpfeletetés után 3-4 napra kezdjünk el virágporpótlóval vagy ha van virágporral etetni a méheket keretek fölötti beadott adaggal amíg jó az idő (méhek ki tudnak repülni) csinálhatjuk.

Az idei tavasz keserű pirulája az volt, hogy tavaly nemcsak nektár nem volt a rossz idő miatt hanem virágpor sem. Ezt még súlyosbította a szolidágó energia fűkénti lekaszálása, amelyre nem számítottunk. A kaptárak vizsgálatainál megállapítottuk, kevés a virágpor. Zalában a virágporral soha nem volt probléma. Amire felmértük a helyzetet a méhek soványan virágpor hiányosan mentek telelőbe. Meg is lett az eredménye. A telelő méhek élete rövidebb lett. Március 25-re elfogytak a telelő méhek. A kevés tavaszi születésű méh kevés volt. Nem volt meg a kritikus tömeg (Ősz méhek 20 nappal rövidebb életűek voltak, április 15-ig szoktak élni). Az anyák nem tudták kiterjeszteni a fiasításukat. Akácra a családok jelentősen elmaradtak. A jövőben az ilyen eseményekre mind gyakrabban számíthatunk, fel kell készülni a kezelésükre. Jómagam az idén mivel a méheknek virágport termelek melyet visszaadok a méheknek, tervezek háromszor keretbe virágport visszaadni. (A méheknek repcekor gyűjtött virágport 1-1 arányban porcukorral kevertem). Ezt a virágport üres keretre öntve spaknival elsimítva, marokecsettel a sejtekbe nyomkodva beadom. Bízom benne a hogy a méhek jó néven veszik a megkínálást. A jövő méhészkedésében alkalmazkodnunk kell a természet kihívásaihoz.

A természeti flóra teljesen megváltozott ebben az új kapitalizmusban. Állattartás szigorodott, a szomszédok beleszólnak. Az emberek hozzáállása megváltozott. Alantas munkát (kapálást, napszámos munkát) senki sem akar végezni, így sok minden a visszájára fordult. A kényelem lett a fő hangsúly! Még szúnyog tán 1-2 van a környéken, de szúnyogot irtanak. Nem gondolnak arra kiírtjuk a környékünket. A madarak éhen pusztulnak a rovarhiány miatt (mert nem minden madár gabona evő). Az mellett a sok értékes rovar melyet elpusztítunk a kényelmünk miatt, melynek helyét elfoglalják a mégagresszívebb rovarok, nem előnyös. Nem jó irányba haladunk, ellene nem sokat teszünk.
Jómagam azt vallom ha méheket tartok azoknak kötelességem legelőt csinálni. A gazdálkodót nem befolyásolhatom, hogy nekem legelőt csináljon. E nélkül pedig a cukros zsákos legelő a megoldás. Ez pedig természetellenes. A központban ilyen irányú kezdeményezést nem látok. Magyarországon a fehérakác 10-14 napig köti le a méheket. Ha más akácokat is telepítenének a szakemberek (Keresztesi Béla) szerint 24-28 napra lehetne bővíteni a gyűjtési időszakot. 1930-tól, 80 éve a mai napig Frich Ottó Erdei méhlegelő munkáit áttanulmányozva a 470 000 ha akácerdőnknek 2500 ha a későn virágzó akáca. Ez 0.5%. és nem is várható változás mert az erdészeti csemetekerteknek más a céljuk, nem foglalkoznak vele. Az ügy intézését saját kézbe kéne venni, de most jön a méhész. Azt mondja nem telepítek mert akkor mások is oda telepednek. Ez pedig oda vezet, hogy senki sem kezdeményez. Külön szeretnék azokról megemlékezni akik mégis telepítenek mézelő növényeket. Sajnos kevesen vannak. Kérem a méhésztársakat ha hosszabb távon gondolkodnak 1-2 mézelő fát már csak becsületből is ültessenek. Jómagam úgy gondolom a méhészeknek némi, ha nem is sok elgondolkodni valót ültettem el a méhészkedési ambíciójukba. Talán tudtam segíteni a méhészkedés rejtelmeiben. A Gondolatforgácsaimmal remélem segítettem az olvasó méhészeket a problémák megvilágításában. Ezidáig köszönöm, hogy volt türelmük írásaimat végigböngészni. És bizonyára meg van róluk a maguk véleménye.

Igyekeztem ferdítések nélkül a valóságot leírni. Ezúttal átadom másoknak is a szót. Írják le, de őszintén mit várnak és mit tesznek azért, hogy ez a szép szakma (örület) a jövőben is virágozzon.

Ezennel én elbúcsúzom, vannak még jó szakik akik írásait szívesen olvasnám.
Bízom benne lesz ilyen élményben is részem.

Tisztelettel: Pusztai György

Létrehozva: 2015-07-16