m é h é s z e k n e k

 

Január az év többi hónapjaihoz viszonyítva a legalacsonyabb átlaghőmérsékletű hónap. A hó fehérsége, a hideg szelek és a hosszú éjszakák sem akadályai a méhcsalád új életének   megkezdéséhez. A méhek életciklusait több nézőpontból szemlélhetjük. Ezek a periódusok nem kapcsolódnak az általunk használt naptárhoz. A méhek élete az éghajlati körülmények és a környékbeli mézelő növények fenofázisával van kapcsolatban, azokkal, amelyekből táplálkoznak, fejlődnek.

A hegyvidéki területeken a kemény és hideg telek másképp határozzák meg a fiasítás kezdetének idejét, mint a sík vidékeken, ahol kevesebb a hideg napok száma. A modernkori méhészetben az a gondolat uralkodik, hogy a méhcsalád életének kezdetét jelenti a legelő és a fészek megszűnése.  Ekkor a méhcsaládban csak a munkás méhek és a megtermékenyített anya marad. Viszont egyéb tényezők: a hiányzó élelem a keretekből, az egészségi állapot direkt hatnak a méhcsalád jövőbeni fejlődésére. Mint ismert, a „téli méhek”, amelyek belépnek a hidegbe - fürtben - 6-8 hónapig élnek, amíg a „nyári méhek” csak 35-40 napig.  Téli fürtté 10-12 Celsius fokon alakulnak, a hidegebb időben a fürt egyre tömöttebb lesz. Ha a januári napsugarak kicsalogatják a kaptárakból a méheket, viszont a hőmérséklet nem megfelelő a kirepüléséhez, ekkor következik be a méhek kaptáron kívüli elhullása: 9 fok alatt lelassulnak és elpusztulnak.

A stressz nem betegség, de visszaüt, mint a bumeráng

A stressz nem betegség fajta, hanem külső tényező által kiváltott negatív hatás, amely előidézi a normális szervezet működésének változását és bomlasztja a közösségét. A méhcsaládokra is ugyanilyen hatással van. Különböző nem kedvező tényező, amely előidézheti a stresszt, okozhatja a méhek szervezetének legyengülését, a betegségek kialakulását, de akár a méhcsalád elpusztulását is. Januárban lehetnek hosszabb meleg időszakok, amelyek az erősebb családoknál a fiatal anyákkal és elegendő élelemmel ösztönzik a fiasítás fejlődését. A fiasítás túl korai megjelenése nem kívánatos az ismételt lehűlések miatt, amely megszakítja a méhek fiatalításának ciklusát. Az ilyen helyzetekben előfordul, a már „felnevelt” fiasítást elpusztítják, a fedett sejteket feltörik, a benne levő élelmet elfogyasztják. Ez az eset a stresszek közül az egyik, melynek során a méhek kimerülnek, több élelmet fogyasztanak, zavarja a normális telelést és a méhcsalád fejlődését. Gyakori stressz forrás a méhek szükségtelen zavarása a kaptárak veregetésével, ezt előidézhetik a madarak vagy más állatok, de a kíváncsi méhész is, amikor beles a kaptárba. Ezekben a helyzetekben nyugtalanság, nagyobb élelem fogyasztás vagy a tömött fürt elhagyása jellemzi a méheket. Sok méh esik a hideg kaptár aljára, ahonnan már nem tud visszamenni a fürtbe. A fizikai állapot komplett zavarásának óriási következményei vannak, amivel gyakran a méhész nincs tisztába, nem érti, hogy a méhcsaládjai miért gyengék és miért sok az elhullott méh.

 

De valamikor jól ettek…

A élelem fogyasztása, amely októberben, novemberben és decemberben 1 kg körül volt családonként, januárban megnövekszik 1,2 kg-ra, és februárban eléri a 2 kg-ot is havonta. A méhész félelme, hogy a méhek élelme március elejéig elfogy nem jogos, amennyiben biztosítottuk a szükséges mennyiséget.  Veszélyben csak a gyenge családok vannak, amelyek gyengén mennek a télbe, vagy méz készletük nincs jól elrendezve a kaptárban. A sikeres áttelelésnek a minőségi élelmen, az erős és egészséges méhcsaládon kívül feltétele a kaptár jó elhelyezése. A téli időszakban nagyon negatívan hat a méhcsalád életére az, ha a kaptárat éri az erős hideg szél, vagy nem tud a pára megfelelően elpárologni.

Első fiasítás: ok a sikerhez vagy az aggodalomra

Az anya január végén, február elején mind aktívabb, az évszak éghajlatától és a körülményektől függően. A téli méheknek ebben az időszakban nehéz feladatuk van, méghozzá szigorú feltételek között: a természetben nem találnak táplálékot, a fürt központjában biztosítani kell a hőmérsékletet, hogy az anya lerakja első petéit. A méhek elkezdik az anyát etetni egyre több pempővel, az megkezdi a petézését. Első nap csak néhány petét rak le, és minden egyes nappal a fiasítás terjedelme lassan növekszik. A hőmérséklet, amely eddig a kaptárban 15-20 Celsius fok volt, ekkorra 34-35 fokra emelkedik. A petézés intenzitása párhuzamosan emelkedik a hőmérséklettel és a dolgozó méhek számával. A hőmérséklet emelkedése változásokat idéz elő a méhcsalád életében.

A téli feltételek között egy méh felneveléséhez hét méh kell (Fluri és Bodanov). Ekkor a méheknek nincs lehetőségük nektárt, virágport és vizet behozni a környékről. Az új fiasítást leginkább a méhek tartalék zsírszöveteiből nevelik és kisebb részben mézzel és virágporral. A következő fázisban, a jelentősebb hőmérsékletemelkedés mellett, amikor megkezdődik kisebb virágpor és nektár, valamint víz hordása, ekkor egy méh 1,14-1,42 lárvát nevel. Aztán a következő időszakban, amikor a természetben van bőven pollen és friss nektár a fejlődéshez, ekkor egy méh 3-4 lárvát nevel. A korai fiasítás nagyon ki tudja meríteni a gyenge, illetve a közepesen fejlett családokat. Különösen veszélyesek azok a területek, ahol februárban és gyakran még márciusban is alacsony a hőmérséklet. Az egészséges méhcsalád, amelyiknek elegendő élelem van biztosítva a fürt felett, a legerősebb telet is képes túlélni. Egyedüli feltétel, hogy a méhek kapcsolatban legyenek a mézzel.

A generációváltás

A január az ország nagyobb részén az a hónap, amikor megjelenik az első fiasítás, ami az első jele a generációváltásnak. Természetes biológiai eljárás a regeneráció, elkerülhetetlen a méhcsalád fenn maradásáért. Az idős méhek elpusztulnak, felváltják őket a fiatal méhek. Ez a váltás nem megy azonnal, hanem fokozatosan. Három fázisra osztható: a fiasítás megjelenése, az idős méhek elpusztulása, kifejlődnek a fiatal méhek.

A fiatal méhekből mind több lesz a kaptárban, az idős méhekből viszont kevesebb. És elérkezik a korosztály struktúrájában a változás.  Ez egyben a legkritikusabb időszak a család fejlődésében. Amennyiben augusztusban vagy szeptember elején a rossz gyűjtési és időjárási feltételek miatt az anya leállt a petézésben, akkor nem lesz elég fiatal méh ősszel. És telelésbe az idősebb méhek mennek, a nem kedvező téli feltételek még jobban kimerítik őket. Előfordulhat, hogy az öreg méhek felnevelik a fiasítást, de elpusztulnak, mielőtt megjelennek a fiatal generációs méhek. Ezért elég gyakori eset az, hogy a méhcsalád legyengül (elpusztul) a generációváltás idején.

 Amikor a teljes generációváltás megtörténik, nincs több „téli” méh, ez alapvetően április hónap.

A kaptár fenékdeszka, mint tükör

Amikor a januári nap kisüt, a méhek vidáman kirepülnek a tisztuló útjukra, a méhész megnézheti a fenékdeszkán, hogy mi a helyzetet. A fenékdeszka a méhcsalád telelés alatti és utáni állapotának tükre. Minden fenékalj önmagáért beszél. Ez tükrözi a jeleket a méhésznek a méhek telelésének minőségéről.  Az elpusztult méhek mennyisége az aljdeszkán megmutatja, hogy a méhcsaládnál milyen feltételek uralkodnak. Nagyobb mennyiségű, elpusztult méh azt mutatja, hogy nem kedvezőek a feltételek a kaptárban. Az elpusztult méhek helyzete az aljdeszkán „beszél” a fürt helyzetéről is.  A leesett viaszdarab-maradványok - amelyek a sejtekről a fedelezés eltávolításakor esnek le - mennyiségének és elhelyezkedésének helyzetéből láthatjuk az elfogyasztott élelem mennyiségét és a fürt mozgását a kaptárban. A nagyobb viaszdarabok figyelmeztetnek az egér jelenlétére, amit a jellegzetes ürülékéről is felismerhetünk. Az aljdeszkán a víz jelenléte, a penészedés megjelenése mutatja a nem elegendő és nem szabályos szellőzést. Amennyiben az aljdeszka tiszta, csak nagyon kevés vagy semmi méh hulla nincs, azt jelenti, hogy erős és egészséges, valamint kifejezetten higiénikus viselkedésű családról van szó.

Amíg télanyó fehérben, csendesen várja a vendégét …  

Január az a hónap, amikor meg kell győződni arról, hogy elpusztult-e a család, amennyiben van ilyen, akkor ezt be kell zárni vagy elvinni a méhészetből, hogy ne alakuljon ki rablás az első meleg, szép napon. Meggyőződni a helyzetről a méhcsaládok külső megszemlélésével kell, semmiképp sem kaptárbontással. Ezt erre a célra kialakított, a nyomás mérésére alkalmas, csővel ellátott hallgató készülék használatával kell megtenni. A cső készüléket a kijáróban, a hallgatórészt pedig a fülhöz tesszük. A kaptár falának gyenge kopogásával lehet hallani gyenge zümmögést, amely aztán megszűnik. Ez a jele annak, hogy anya van a kaptárban és a méhcsaládnak van elegendő élelme. A telelés rendesen zajlik. Amennyiben a kaptárban állandó zümmögést hallunk, a kopogásnál ez felerősödik, és nem halkul, ez figyelmeztetés, hogy a méhcsaládban valami nincs rendben, szükséges a méhész beavatkozása. Meg kell állapítani, hogy a család anya nélkül, vagy élelem nélkül van. Egy januári meleg nap, amikor a méhek gyorsan ki, majd berepülnek a kaptárba, ez azt mutatja, hogy a méhcsaláddal minden rendben.

 

 

Egy kicsit balra, kicsit jobbra

Amennyiben megtörténik az, hogy a méhész belátta, hogy a kaptárakat rosszul helyezte el, vagy valamilyen oknál fogva úgy gondolja, hogy át kellene helyezni őket: balra vagy jobbra, illetve előre vagy hátra, esetleg egy másik helyre átrakni, a január a megfelelő hónap ehhez. A méhek érdekében ütögetés nélkül. Lassan kell elmozdítani az új helyre. Fontos feltétele az ilyen munka végrehajtásának, hogy az elkövetkező tíz napban a méhek ne repüljenek, és ne érintkezzenek a környezettel.

A kezdő méhész titokzatossága vagy tévedése

A méhcsaládok jelentősebb pusztulásai a tél folyamán…Miért?

Örök dilemma sok méhész számára, amennyiben jó időben tesszük fel a kérdést, miért fordul elő, hogy a méhcsaládok gyengék a tél folyamán?

Az okok többszörösek.  A (kezdő) méhész sem találkozhat ezekkel, nem csalódik a munkája során, amennyiben időben megismeri és megszünteti a szabálytalanságokat a méhészkedés technikájában. A következőkre figyelve: méhcsaládok erőssége, kora és az anya minősége, a szükséges méz szabályos elosztása a keretekben, elegendő mennyiségű virágpor, minőségi  lépek, mikroklíma (szellőztetés) a kaptárban, a (téli) fiasítás korai megjelenése, a méhek egészségügyi állapota. Fontos paraméterek a fentebb említett tényezők ahhoz, hogy megakadályozzuk a gyengeséget és a méhcsaládok pusztulását. Nincs rejtély. A méhcsaládok erősségének gyakori oka a méh veszteség a tél folyamán. A méhcsalád több mint 20 000 fiatal, téli méhvel sikeresen fog áttelelni, mert a méhek életképesek, tovább élnek, minimálisan fogyasztanak élelmet, könnyebben tartják fenn a mikroklímát és a meleget a fürtben.  Az a méhcsalád, amelyik 15 000 méhvel megy a télbe, nagyon rosszul koordinál a fürt belsejében. Nehezebben tartják fenn a mikroklímát, rövidebb ideig élnek, gyakrabban jelentkezik a korai (téli) fiasítás, ami külön nyugtalanítja a méheket.  Amennyiben a cukorszirupot a fiatal, téli méhek dolgozták fel, akkor már elcsigázva mennek a télbe. Az életciklusuk jelentősen rövidebb. Amennyiben nincs elegendő pollenjük, legkevesebb fél kg léputcánként, a méhek januárban, februárban a fiasítás neveléséhez a pollent a saját szervezetükből használják fel. Nagyobb téli fiasítás a méhek kimerüléséhez vezet, ezzel együtt emelkedik az elhullás. Minden kezdő méhésznek tudnia kell, hogy a méhcsalád a három éves anyával az esetek 10 %-ban a tél folyamán anya nélkül maradnak. A családok atka elleni szabályos kezelései az alapjai a családok erősségének és a mutatói is annak, hogy minden szabályosan folyik, ahogy kell ezekben a téli hónapokban.

Valakinek a Télapó hozza meg a kívánt ajándékot, valakinek a karácsony hozza el óhaját, valakinek az aranyhal teljesíti három kívánságát. A méhészeknek is van három kívánsága, amelyeket ki kell várniuk:

 Első kívánság, hogy a méhek teleljenek át.

 Második kívánság, hogy a családok erősek és egészségesek maradjanak a tavaszi legelőn.

 Harmadik kívánság, a méhek sok mézet hordjanak.

A méhészek ilyen kevéssel is beérik, hogy boldogok legyenek… Január van.

                                                                                                             

 

Létrehozva: 2019-01-10
Utoljára módosítva: 2019-01-10

DSCF3921.JPG