l e v é l             a                            m é h é s z e k n e k

 

Az október az a hónap, amikor a méhcsaládok részére befejeződik az aktív szezon, de a méhész is abbahagyja a méhekkel való foglalatosságot, előkészül a téli teendőkre, számot ad  a méhészeti év sikereiről, kudarcairól is.

Minden méhész, aki komolyan készítette elő a méheit a télre, illetve a következő méhészeti szezonra, az a téli élelem készlet feletetését és annak kiegészítését augusztusban elvégezte, de legkésőbb szeptember első tíz napjában.  Ezen időszak után szirup adásával nagyobb kárt teszünk, mint hasznot. El kell ismerni, hogy a gyakorlatban történnek helyzetek, amikor valamilyen oknál fogva, leggyakrabban a mi mulasztásunk miatt, a méhcsaládok némelyikénél nincs elegendő téli élelem készlet. Ezekben a helyzetekben a legcélravezetőbb megoldás az lenne, ha „kölcsön vennénk” a szükséges mennyiségű élelmet attól a méhcsaládtól, amelyiknél van valamennyi többlet, de biztosak vagyunk abban, hogy megfelelő egészségügyi állapotban vannak.

A tél előtti utolsó ellenőrzés

Ebben az időszakban találkozhatunk más nem várt helyzettel is. Ilyen lehet az, hogy egyes családok, különböző okok miatt, anya nélkül maradtak. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy minden az egyedi helyzettől függ.  A méhészek többsége ebben az időszakban- az anyátlan családoknál-, az előzetes egészségügyi helyzet ellenőrzése mellett, tétovázás nélkül végrehajtják a más családokkal való egyesítést. Az ilyen döntésnek komoly oka az a tény, hogy nem ismert a megmaradt méhek korának struktúrája és minősége, mert fiasítás nélkül ezt nehéz megállapítani. Amennyiben az ilyen családnál nem a minőségi méhek dominálnak, akkor nekik nem lesz hasznukra az extra minőségű anya sem, minimális az esélye arra, hogy megéli a tavaszt.

Október hónap az az időszak, amelyikben el kell végezni a méhcsalád erősségének vizsgálatát, majd utána meg kell ítélni, melyik családnak nincs komoly esélye arra, hogy túlélje a téli időszakot, illetve melyik az – az egészségügyi vizsgálat mellett –, amelyet célszerű másik családdal egyesíteni. Az egyesítésnél nem ajánlott a kettőnél több gyenge család egyesítése. Hogy csökkentsük az esélyét annak, hogy egy gyenge és egy erős család egyesítésekor mindkét anya odavesszen, célravezető időben elvenni a gyenge család anyját.

 

 

A rablás és a veszélyes betegségek terjesztése

Mivel ez az időszak az, amikor valójában nincs hordás, a méhek érdekeltek abban, hogy mézet „lopjanak”más kaptárakból, ez nagyon is jellemző. A gyenge családok potenciális veszélyt jelentenek a rablás megjelenéséhez, mert itt az „őrszolgálat” is gyenge.

A rabló hadjáraton a méhek a „megkeresett”  idegen mézen kívül nem ritkán ezzel a hadjárattal „rálelnek” valamilyen betegségre is. Ugyanis gyakran legyengült már az a család, amelyikre rárohannak, hiszen azt már valamilyen betegség is megtámadta, így ezek ebben az időszakban a fertőzések és a betegség terjedésének forrásai a közelben lévő méhcsaládokra. Ezért szükségszerű, hogy minden méhész figyelmet fordítson az említett veszélyekre, majd gyanú esetén helyesen cselekedjen. Amennyiben látjuk, hogy a szomszédban van elhagyatott méhészet, amely mindenképpen komoly veszélyt jelent a betegségek terjedésére, a legjobb, ha a tulajdonossal kapcsolatba lépünk és figyelmeztetjük a lehetséges következményekre. Amennyiben a tulajdonos figyelmen kívül hagyja, nem tesz semmit a veszély elkerülésére, mindenekelőtt az illetékes egészségügyi szolgálattól kérjünk védelmet, segítséget. A fertőző betegségek terjedéséhez hozzájárulhatnak a méhészek is, akik különböző okok miatt és módon megkísérlik kigyógyítani megbetegedett méheiket a fertőző, gyógyíthatatlan betegségből, amelyet kötelezően be kellett volna jelenteni az illetékes szolgálatnak.  Ez mindenképpen elengedhetetlen. Hogy milyen mértékben veszélyes ez, valószínű, hogy az említett méhészek nincsenek ennek tudatában. Néha ők azt hiszik, hogy mindent megtettek, de tévedésben vannak. Valójában a betegség csak gyógyszerrel el van nyomva, de rejtve ott marad, hogy megfelelő időben megjelenjen egy jelentősebben fertőző formában, majd még több méhcsaládot megfertőzzön.

A legjobb: a munkássejtes keretek elkülönítése

Hogy ebben az időszakban nagyrészt a méhcsaládok egy minimális fiókon vannak, azon, amelyben telelni fognak, ez alatt azt értjük, hogy minden felesleges fiókot, amelyekben keretek vannak, már eltettük a helyükre, ahol tárolni akarjuk a következő szezonig, amikor szükség szerint ismét visszatesszük. Ez ismét egy jó alkalom, hogy a raktározás alkalmával kiválasszuk a fekete viaszos kereteket, azokat minél előbb ki kell olvasztani, hogy megmeneküljünk a viaszmoly kártételétől. Eltávolítjuk azokat a lépeket is a keretből, amelyek eldeformálódtak, emiatt a következő szezonban használhatatlanok. Az idővel való gazdálkodás végett e munkálatok végzése során, ezzel egy időben, kiválasztjuk a legjobban kiépített munkássejtes lépeket, amelyek értékesek. Mondom értékesek, mert ezeket adjuk legelőször a méhcsaládoknak a tavaszi bővítéskor, amikor mindjárt a szélső fiasításos keretek mellé tesszük. Az anya a legrövidebb idő alatt bepetézi azokat.  Ezzel kikerüljük annak kockázatát, hogy a gyenge nektárhordás miatt a beadott műlépes keretek hosszabb ideig ne legyenek kiépítve, ezért az anya leálljon az értékes tavaszi fiasítással.  A kiépített keretek beadása a tavaszi időszakban lehetővé teszi a meghatározott mikroklíma kialakítását a fiasításnál, illetve csökkenti a kockázatát a megfázásnak, hiszen erősebb fagyok is lehetnek.

Amikor a fiókok elvételéről, a betelelésről beszélünk, nem kerülhetjük meg a kérdést, biztosítottunk-e megfelelő szellőztetést a kaptárban? A megfelelő szellőztetés alatt értendő a friss levegő mozgásának biztosítása. Ez különösen fontos, hogy a téli időszakban elkerüljük a párásódás megjelenésének feltételeit, amely sok problémát okozhat. E probléma megoldásának módjai különbözőek, de ebben a szövegben nem lesz széles áttekintés a témáról. Csak megemlítem, a gyakorlatban hatékony módszernek mutatkozott  a méhcsaládok betelelésénél, hogy a nagyobb kiterjedésű fiasítás megjelenéséig a fiók alján csak rostaszövet volt.

Októberben, mivel a hőmérsékletek ezt még megengedik, érdemes kicserélni a kaptár azon  elemeit, amelyek megrongálódtak vagy megsérültek, mert ez komoly fejfájást okozhat a téli időszakban. Hasonlóan lehet eljárni a kaptárak festésével is, amelyeket így szeretnénk hosszan megvédeni. Különösen fontos a kaptárt hordozó eszköz ellenőrzése, amelyre azokat raktuk. Azok a méhészek, akik kellemetlen tapasztalatokat éltek meg a kaptár lezuhanásával, jól tudják azt, hogy milyen kínokat jelent a tél közepén. Nem könnyű elvégezni a javítását, amíg a nyugtalan méhek idegesen támadnak.

A mézelő flóra változása és intézkedések ennek javítására

Amennyiben a nekünk fontos összes mézelő flóra jelenlétének és felépítésének elemzését egy hosszabb időszakra visszatekintve elvégeznénk, akkor egészen biztosan úgy vélnénk, hogy a mi térségünkben jelentős változás állt be. Habár a klimatikus változások és az atmoszférikus csapadék mennyiségének változása meghatározott mértékben beleszólt az összes flóra változásába, de  mégsem csak ez okolható az összes észrevehető változásért, a mézelő flóráért. Ezzel kapcsolatban, az idősebb méhészek biztos emlékeznek az ő fiatalságuk idejére, amikor többnyire egész évben valamennyi patakban tiszta víz folyt. És most ezek a patakok általában víz nélkül maradnak még a téli időszakban is, de ott ahol van víz, az leggyakrabban szennyezett, ezért komoly veszélyt jelent azon méhek számára is, amelyek ezekre a patakokra szállnak le vízért.

Valójában a fő ok, amiért ez történt a flórában térségünkben az az, hogy sok település kihalt vagy munkaerő populáció nélkül maradt. Ennek lett a következménye az, hogy a virágos mezeinket és az egykori szántóföldjeinket benőtte a kóró, a cserje.  Eltűnt a nagyszámú nyáj, amely használta a tágas legelőket, egy időben trágyáztak és hozzájárultak a vegetáció egyensúlyához. A sík területeken, ahol leginkább termőtalaj van, ott van érdeklődés a mezőgazdaság hasznosítására. Néha nagyobb területeken találunk mézelő kultúrát is. Azonban a méhészek nem nyugodtak.  Gyakran a kultúrák termesztésénél nem megfelelő kezelések történnek különböző szerekkel, amelyek mérgezőek a méhekre.

Hogy valamennyi negatív faktor mérséklődjön, a méhészek más megoldást keresnek, így mind nagyobb számban döntenek a méhcsaládok vándoroltatása mellett olyan területre, ahol a nektárgyűjtés feltételei jobbak. Ilyen módon kétségtelenül több méhészeti terméket, mindenekelőtt virágport és mézet termelünk. Nem hiába van a mondás „a méz a végeken terem”, de a fennálló körülmények miatt ez szükséges a sikeres méhészkedéshez. Azonban a méhek vándoroltatása a legelőkre nem kell, hogy mindig a várt eredményt hozza, illetve pozitív végeredményt. Amikor ezt mondjuk, akkor először arra a tényre gondolunk, hogy a vándorlás jelentős befektetést igényel, mint több időtöltést és munkaerő mozgósítást, ami mind hatással van az egyedi termék árára. Az említett okok miatt a méhészek többsége nem a méhészkedés ezen módja mellett dönt.

Emiatt más alternatívákat is keresni kell. Nincs kétség, hogy az egyik legmegbízhatóbb alternatíva, ugyanakkor tartósabb megoldás, a méhlegelő javítása, amely egy komolyabb és valójában hosszantartó folyamat. De ez egyfajta befektetés is, amiből biztosan hosszú távon szedhetjük a gyümölcsöt. Elkerülhetetlen a kezdeményezés és stratégia kidolgozása konkrét tevékenységre a méhészegyesülettel, a helyi önkormányzattal és az állami szervekkel. A lehetőségek nagyok, de arra várni, hogy valaki más ezt helyettünk elvégezze, biztosan nem hoz eredményeket. A passzivitás helyett kezdeményező szerepet kell vállalnunk a méhészkedés feltételeinek javításáért.

     Kővágó Károly

Létrehozva: 2018-10-01
Utoljára módosítva: 2018-10-03

WP_20180701_14_36_03_Pro-2.jpg
WP_20180729_10_16_37_Pro.jpg